Isfahan

Irán szívében, a Zagros-hegység lábánál és a jobb oldalon elterülő sivatag mentén fekszik Iszfahán városa, Perzsia korábbi fővárosa a Safavid dinasztia idején (1501-1736). Gyakran az egész ország legelegánsabb és legszebb városaként emlegetik, mely az ország legjobb szövőmestereinek is otthont ad, emellett a perzsa szőnyegkészítés néhány legkiválóbb példája Iszfahánból származik. Nagyszámú műhely található a városban és annak környékén, sok közülük olyan evilági hírnévvel rendelkezik, mint pl. Davari, Enteshar, Haghighi és Seirafian. A szőnyeggyártás gazdag történelmével, ahol a szőnyegek kizárólag a nemesek és az elit számára készültek, a város a fénypontját a Safavid dinasztia idején érte el, különösen Abbas sah uralma alatt (1587-1629). A hatalmas Abbas sah a művészet és az építészet nagy híve és méltánylója volt, uralma alatt a művészet reneszánszát élte Perzsia egész területén, Iszfahán városával a középpontban. A város a mai napig világszerte híres hihetetlen építészetéről, fenséges palotáiról, mint pl. az Ali Qapo palota, lenyűgöző mecsetjeiről, pl. az Emam mecset, melyet sokan az országban a legszebbnek tartanak, illetve egyéb bonyolult műalkotásairól. Az Iszfahán városába látogatónak könnyű megérteni a 16. századi perzsa közmondás lényegét: „Isfahan nesf-e-jahan - Iszfahán a fél világ.” Az Iszfahánból származó szőnyegeket a perzsa szőnyegek közül a legfinomabbaknak és legkifinomultabbaknak tartják. A négyzetméterenként 650 000 és azt meghaladó csomósűrűséggel jellemezhető szőnyegek kiváló minőségű gyapjúból és selyemből készülnek, bonyolult, aprólékos mintákkal tarkítva. Ezek kiemelkedő kézműves remekművek, melyeket csak a legtehetségesebb és legtapasztaltabb szövőmesterek tudnak elkészíteni. Az Iszfahán szőnyegek nagyon finom csomózással készülnek és eléggé rövidre vannak nyírva, hogy a minta jobban kitűnjön. A selymet bizonyos részletek, pl. virágminták kihangsúlyozására használják, a hurkolás pedig selyemből vagy pamutból is készülhet. Az iszfaháni szőnyegeket általában a szőnyeg hátoldalán, a szegélyen „kheft” jelöléssel látják el. A különböző színű hurkolt szálak szabályos intervallumokban láthatók, és számuk 1 méteres távon számolva 7 és 16 között váltakozik. Minél magasabb a szálak száma, a szőnyeg annál finomabb és magasabb csomósűrűséggel rendelkezik.